HTML

Friss bejegyzések

Friss bejegyzések

Címkék

Utolsó kommentek

  • Oszkarinyo: Mi ez a pangás itt nálatok? (2009.12.21. 12:42) Ez a blog...
  • pannacotta: www.utcart.blog.hu Gyertek kommenteljetek!Az utcart egy többszerkesztős utcaszínházzal és public ... (2009.07.08. 19:17) Ez a blog...
  • Boronkay SOma: hááát, olyan ska, funky. Nézd meg youtube-on. És igen, a színház földszinti részében, a Foyerben v... (2009.06.21. 03:22) 15. Nemzetközi Schillernapok - Mannheim
  • Esztipeszti: milyen zenét játszik az a zenekar? hol volt a jó koncert a színházban? a büfében? és milyen színű ... (2009.06.20. 23:05) 15. Nemzetközi Schillernapok - Mannheim
  • Kolozsi Borsos Gabor: Sziasztok! Egy kis tévedés történt a kikotoujsag.blogspot.com/ cím nem a Marosvásárhelyi Színművés... (2008.07.30. 16:17) Ez a blog...
  • Utolsó 20

Archívum

2008.01.15. 19:15 Boronkay SOma

Nézőtér


Boronkay Soma

 Szombat délelőtt 11 óra, nyilvános főpróba. Matinéidőpont ellenére teltház, a közönség összetételét nézve két részre osztható. Egyik részről a bérletes nyugdíjasok, akik minden főpróbán ott vannak, akik szórakozni jöttek. Másrészről (kisebbségben) a kultúrsznob Zsótér-fanok, akik műélvezni jöttek, az elsők között látni az előadást. Már a helyfoglalás is kalandos, sokáig várunk mire mindenki megtalálja a saját sorát és székét, hogy az utolsó pillanatban a bepofátlankodott állóhelyesek lecsaphassanak a maradékra. Közben a jegyszedőnéni dupla szemüvegen keresztül figyel és rendet rak, felzavarja az erkélyről leszivárgottakat, közelharcol egy idős hölggyel, aki a jó látás érdekében szívesen kitúrna valakit az első sorból egy tizenkettedik sorért cserébe. Mindenki megtalálta helyét, az állójegyesek már hiába sasolnak, a jegyszedőnéni fúj egy nagyot és kezdődik a valódi előadás.

 Az érdeklődés csendje lebeg a teremben. A többségben lévő idősek kíváncsiak, mi lesz itt, félnek is tőle, főleg hogy előadás előtt szamárvezetőt kaptak a nézéshez, ezzel előre sejtetve, hogy valami szokatlan lesz. Nem is mernek felszabadultan nézni. Nem nevetnek az amúgy rendkívül kifinomult poénokon, de egyenlőre még nem is beszélgetnek, nem is alszanak. Kell egy húsz perc legalább mire feloldódnak és kezdik közelinek érezni a látottakat. Nevetgélnek, van kis susmus, meglepődnek mikor a főszereplőt a lábánál fogva felemelik. A felvonás felénél három felháborodott hölgy kicsörtet, hangosan méltatva az előadást. Telik az idő, lankad a figyelem, néhányan szemlecsukva rárelaxálnak a látottakra. Könnyű kizökkenteni a nézőket, ha hátranézek, legalább még három-négy mögöttem ülő is ezt teszi. Függöny.

 A szemekben kérdőjelek jelennek meg: Na, Bözsikém, hogy tetszik? két perc alatt megbeszélik, utána jön az időjárás meg a gázárak. Néhányan inkább hazamennek ebédelni. Az biztos nem terheli meg ennyire a gyomrukat. A Zsótér-rajongók rajonganak.

 Becsöngetnek, megrohamozzák a bejáratot, forgalmi dugó, percekig állunk, majd a jegyszedőnéni felvértezve irányítani kezd. Elöl indulj, hátul állj. Most már mindenkinek jut hely, de ránézésre még mindig teltház. Új helyre ülünk. Ez izgibbnek látszik, körülöttünk kis traccsolós nénik, akik az első felvonásbeli szundi után a szüneti kávétól felajzva várják a fejleményeket, sőt mi több kommentálnak is. Ladányi szépen lassan felemelkedik a semmiből, vele párhuzamosan egy elkésett ősz hajú úr sétál a rivaldafénybe, egyszerre érnek oda; mintha Zsótér komponálta volna. Jó kezdet. Ladányi kezdeti beszéde alatt az első sorban valaki vele párhuzamosan beszél, nem lehet nem észrevenni, még a színpadról sem, Ladányi megvetően lepillant rá, de aztán tovább beszélnek, mindketten. Majd mégegyszer megnézi magának a nénit, a harmadik sorban még én is megszeppenek a darabolós tekintettől. De őt ez nem zavarja. Mindeközben háttérzajként valaki köhög, majd kis idő múlva a tér minden irányából köhögés jön, akár egy tüdőgondozóban. És persze köhögésre mi más lenne a gyógyír, mint a szopogatós cukorka, melyet csakis zörgős papírban lehet tárolni. Miután mindenki kiköhögte és kiszopogatta magát, csendesebb lesz a nézőtér. Egészen addig, míg egy nénit az aggódó rokonság telefonon nem keres. Ill és Claire erdős jelenetével párhuzamosan fut a néni élethalál-harca a mobillal, míg megtalálja, előveszi a ridikülből; köszi, még hangosabban cseng. Kinyomja. Újra cseng. Kikapcsolni nem tudja, a színészek kivárnak, a néni irulpirul, a színészeken inkább nem kommentálják a történteket. A mögöttem ülők amúgy folyamatosan hangosan megbeszélik, mi történik a színen, mintha vakok lennének, de megnézem, nem azok, csak unatkoznak. Közben abban megegyeznek, hogy Ladányi profilból tiszta Madonna, és ezen felbuzdulva előkerülnek a sztori beszt és hot magazin aktuális vonatkozásai. A színpadon futásként megjelenő kocsikázás általános megrökönyödést vált ki (bár sokuk szerint ez a színészeknek jó fogyókúra). Aztán csend, melyet csak néha zavar meg egy-egy édes szuszogás vagy értetlenkedő köhögés. A végét érdeklődve nézik, örülnek, hogy lassan tapsolhatnak, ők is szerepelhetnek egy picit. De még ezelőtt, mikor teljes sötétség borul a színre az első sorban a kommentáló néni felhangon felteszi a kérdést: „Most akkor mégis megölték?” És napok múlva is ezen gondolkozom, rájövök, hogy ő legalább figyelt és a legjobb kérdést feltette, még ha önkéntelenül is.

 Aztán taps, sokan szaladnak egyből a kabátjukért, háromszor visszatapsoljuk a színészeket, néhány szerény Bravo! is hallatszik.

5 komment

Címkék: fórum


A bejegyzés trackback címe:

https://intenzivosztaly.blog.hu/api/trackback/id/tr49298757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JM 2008.01.19. 11:00:23

Soma leírásából, ha már ilyen szépségesen tartotta a kronológiát, azért lemaradt a bejárat előtti nagyjelenet-tüntetés fél tizenegytől tizenegyig. Szombat reggel az Árpád-híd tövében ennyi bundás izgalmat ritkán látni, ugye? Mint az egyik helyes nerctől megtudtam, különböző nyugdíjasklubbok kapták a jegyeket, s maguk között osztották el. innen a tolakodás, verekedés. E magyarázat nélkül, vagyis a megértés e fázisáig azért meglehetősen lebénított, hogy éppen olyan kiabálás, tolonkodás és inszinuálás folyik a pénztár előtti tömegben, mint egy ritka pesti Planchon-bemutatón pl. Ötször akarták megvenni a mi kis belépőinket, míg kipréselődtem az ajtón. Vissza kellene mennünk egy másik délelőtt.
S ezennel zörgöspapíros cukor versenyt hirdetek. Akié a legjobban zörög, megeheti az összeset. Kedden viszek is párat.

fancsikai 2008.01.19. 13:10:33

nagyon tetszik az ötlet, hogy szövegben lekövetni a nézőket. Jó, hogy ezt elkezdted Soma, ráadásul a végeredmény eléggé izgalmas is. A Krétakör bergeni siráj-vendégjátékán a fotós nem az előadást, hanem a nézőket fotózta. Ez akkor is érdekes, ha a megfigyelő is egyértelműen a közönség része, meg akkor is, ha az alkotók közül valaki, aki "leszáll a nézőtérre." A lehetőség, hogy nem csak ők néznek/figyelnek, hanem "figyeltetnek" még eléggé kihasználtatlan ma.

JM 2008.01.19. 15:15:59

Nem bírom ki, jön a történész ki belőlem, nézzék el. Szóval a Bouffes du Nord 1972-es Athéni Timona óta fotózzuk a nézőket a játék részeként - s ezzel rekonstuáljuk (mintha) a régi, a Richelieu-féle színházi mecenatúrát (van pár tuti metszetünk 1636-7-ből). Vagyis azt is örökítsük meg, aki fenntartja az egészet. Anyagilag meg kulturálisan stb.
Péter, tényleg, írjuk ezt is. Egyébként nem is emlékszem, milyen fotók vezették fel Schilling Katonás tükörjátékát? S most a plazmások miket tehetnének fel?

fancsikai 2008.01.20. 20:01:20

Azóta nekem is eszembe jutott Tanárnő órájáról az (ugye Brook-féle?) Athéni Timon, de gondoltam, majd úgyis jelzi :)
szinhazugy.blog.hu/2007/12/10/plazma_fotok_by_vivi
- a plazmáról itt van egy pár. Schillingék meg - korra, nemre való tekintet-, valamint smink és mindenféle extra nélkül fotózták a szereplőket, civil ruhában, fehér háttér előtt (szemből, meg profilból is asszem)

JM 2008.01.21. 18:12:44

Megnéztem, Péter, köszönöm, a plazmásokat, tényleg arcokat fotóztak, a játékosokét, miként az Előtte-utána reklámcuccában is (csak próbafotót találtam). Kicsit sincs sehol a néző. Lehet, a tükör is nehezíti az egészet...
süti beállítások módosítása