HTML

Friss bejegyzések

Friss bejegyzések

Címkék

Utolsó kommentek

  • Oszkarinyo: Mi ez a pangás itt nálatok? (2009.12.21. 12:42) Ez a blog...
  • pannacotta: www.utcart.blog.hu Gyertek kommenteljetek!Az utcart egy többszerkesztős utcaszínházzal és public ... (2009.07.08. 19:17) Ez a blog...
  • Boronkay SOma: hááát, olyan ska, funky. Nézd meg youtube-on. És igen, a színház földszinti részében, a Foyerben v... (2009.06.21. 03:22) 15. Nemzetközi Schillernapok - Mannheim
  • Esztipeszti: milyen zenét játszik az a zenekar? hol volt a jó koncert a színházban? a büfében? és milyen színű ... (2009.06.20. 23:05) 15. Nemzetközi Schillernapok - Mannheim
  • Kolozsi Borsos Gabor: Sziasztok! Egy kis tévedés történt a kikotoujsag.blogspot.com/ cím nem a Marosvásárhelyi Színművés... (2008.07.30. 16:17) Ez a blog...
  • Utolsó 20

Archívum

2008.03.13. 08:29 bmartin

Impró Est

Ha valaki színpadon akar improvizálni, ismernie kell ennek a terepnek minden tulajdonságát: hogyan kell úgy beszélni, hogy hallják, hogyan kell úgy mozogni, hogy lássák, hogyan kell úgy játszani, hogy értsék, stb. Ez vagy az ember veleszületett érzéke, vagy (inkább) kifejleszti. Ha ezek stimmelnek (sajnos sokszor nem), akkor meg van az alapanyag egy jó kis imprómeccshez. De csak az alapanyag, mert ha a rögtönzőben nincs szellem, nincs ötlet, vagy nem képes megfelelően a partnereire és a nézőkre hangolódni, akkor az improvizáció nagyon kínossá válhat.
Ugyanis ebben a műfajban nincs kertelés: szórakozni akarunk! Egy rögtönzött három perces jelenten nem lehet azt számon kérni, és szerencsére nem is akarják, amit színházi előadásokon szokás (üzenet, aktuális problémák feszegetése, a jobbító szándék, stb.), viszont minden megvan benne, ami a színház alapja: nézők, színészek és a történés.
És ez a hármas a lényeg, mert az imprómeccs és egyáltalán az improvizáció célja a néző tetszésének, azonnali, közvetlen elnyerése. Itt ebben a három percben kell kapcsolatba kerülni a nézővel és élményt nyújtani neki, amit ő azonnal viszonoz is (tapssal, nevetéssel, vagy éppen nem). Azt hiszem nagyon kevés olyan színházi előadást láttam, amiben ne lett volna minimum három perc összefüggő üresjárat. Ha ezt kiemelnénk, és áttennénk egy imprómeccs helyzetbe, értékelhetetlen lenne, hiába hozták volna létre nagyszerű alkotók és hiába lenne egy amúgy jó előadás része. Egyszerűen a műfaji határok miatt nem jut hely a koncepciónak, (vagy, ha tetszik: a rendezőnek) és így az üresjáratnak sem. Mert, ha nincs koncepció, nincs végcél, akkor folyamatos történésnek kell lennie, különben az ürességet nem értékelhetjük másnak utólag, mint időpocsékolásnak.
Ezért fogyasztható könnyen az improvizáció, tényleg minden az benne ami, a jó színész jó, a ripacs ripacs, a vicc az vicc, és ha mégis van valami üzenet, az pusztán önmaga és általában triviális.
Persze az improvizációs módszerek felsorolásával árnyalhatnánk a képet. Van például a végszavas (ami általában végmondat), itt már is van egy minimálkoncepció, hiszen az előadó agyában már megfogalmazódik a végkifejlet, hogy mi zárja majd a jelenetet, de a hogyan gyakorlatilag soha, vagy csak igen nagy vonalakban, hiszen nincs idő kigondolni. Ez az irányított szabadság a másik dolog, ami miatt élvezzük ezt a műfajt nézni és játszani is. Izgulhatunk, hogy hogyan keveredünk ki a helyzetből, de azért olyan messze nem sodródhatunk, hogy az egész helyzet értelmét vessze, hiszen mégis ott van egy mondtat, ami jó esetben koordinálja a jelenetet. (Ugyanez a jelenség áll elő, amikor szavakat adnak meg, vagy helyszínt, vagy akár stílust.)
Persze a néző számára itt sem az a lényeg, hogy helyesen építkezik a jelenet dramaturgiailag, hogy mennyire következetesek a karakterek, stb., sőt sokszor a néző „csal”, hiszen pont azon nevet, ami elvileg hiba, a történetbeli bakin, a be nem épített végmondaton, vagy az illogikusan felépített karakteren. Ez bizonyítja, hogy a könnyebb hangnem itt sokszor kifizetődőbb, hiszen nevetünk rajta, sőt valószínűleg többre is értékeljük, mint egy három percbe sűrített családdrámát.
De ez hajtja sajnos arra a gyakorlott improvizálókat, hogy sokszor kliséket alkalmazzanak, olyan karaktereket, helyzeteket, poénokat, amik már bejáratottak, biztos sikert jelentenek. Azonban ez a legnagyobb csalás, mert teljesen idegen az improvizáció alaptermészetétől, és hamar átfordul öncélú poénkodásba.
Ha azonban ezt próbálják elkerülni, akkor az imprómeccs az egyik legélvezetesebb színházi forma, hiszen tétje van, igaz rá az itt és most és a megismételhetetlenség élménye, szembe megy a néző-előadó színházi konvencióival, mert közvetlen kommunikációt hoz létre, és nem utolsó sorban: szórakoztató.
Szabó-Székely Ármin

Szólj hozzá!

Címkék: prizmaszínház


A bejegyzés trackback címe:

https://intenzivosztaly.blog.hu/api/trackback/id/tr55378857

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.