HTML

Friss bejegyzések

Friss bejegyzések

Címkék

Utolsó kommentek

  • Oszkarinyo: Mi ez a pangás itt nálatok? (2009.12.21. 12:42) Ez a blog...
  • pannacotta: www.utcart.blog.hu Gyertek kommenteljetek!Az utcart egy többszerkesztős utcaszínházzal és public ... (2009.07.08. 19:17) Ez a blog...
  • Boronkay SOma: hááát, olyan ska, funky. Nézd meg youtube-on. És igen, a színház földszinti részében, a Foyerben v... (2009.06.21. 03:22) 15. Nemzetközi Schillernapok - Mannheim
  • Esztipeszti: milyen zenét játszik az a zenekar? hol volt a jó koncert a színházban? a büfében? és milyen színű ... (2009.06.20. 23:05) 15. Nemzetközi Schillernapok - Mannheim
  • Kolozsi Borsos Gabor: Sziasztok! Egy kis tévedés történt a kikotoujsag.blogspot.com/ cím nem a Marosvásárhelyi Színművés... (2008.07.30. 16:17) Ez a blog...
  • Utolsó 20

Archívum

2008.11.11. 23:36 Boronkay SOma

A csend hangjai

Rigai Új Színház: A csend hangjai, avagy Simon Garfunkel sosem volt rigai koncertje, 1968 (2008. november 6. és 7. 19.00)

Mátrai Diána

Szavak nélkül is működik?

Ha a színház modellálja az életet, meg persze amúgy is színház az egész világ, akkor a Rigai Új Színház előadásának első felében azt érezte az ember, hogy mennyire jól meglehetünk szavak, verbalitás nélkül.

Tizennégy színész játssza végig az estét egyetlen szó kimondása nélkül. Ami van, az a hatvanas éveket megidéző tér, jelmez és zene. Tulajdonképpen a darabot építő bevezetés bontással kezdődött: a korszakot exponáló, színpadot letakaró falat (ráfotózva a hatvanas éveknek megfelelő város, autó, épületek, stb.) szép komótosan szétszedték. És így vezettek el bennünket a házba. Széles lakásbelső, elválasztó falak nélküli helyiségek egymás mellettiségével: konyha, nappali, fürdőszoba… mindegyikbe nyílt egy-egy ajtó.

Megfigyelhető valamiféle életút történet, tehát van lineáris előrehaladás, hiszen a csókolózni tanulástól eljutunk a gyerekszületésig. Illetve a körkörösség is megjelenik, ahogy a záró kép megidézi a kezdetit. Két viháncoló, kicsit idétlen fiatal lány benyit, és végigmegy a lakáson. A világon. Ahol mindenből zene szól. A nekünk már öreg rádióból, a rég nem látott bakelitlemez-játszóból; és persze a könyvből, befőttes üvegből, a tejből. Ez tart össze, ez tart életben. Ők fognak megjelenni a végén is.

Sokszor olyan érzést keltett a darab, mintha amolyan stílusgyakorlat-sorozat lenne. Négy férfi egymás után belép, nagyjából azonos öltözetben, azonos frizurával, ám egy kicsit mind másképp, a maguk szürke öltönyében, mind egy-egy különálló világ, külön mozdulat, külön egyéniség. Kifejezetten szép pillanat volt egy tollpihével való játék. Az egyik lány véletlenül felfedezi, hogy repül, száll, könnyű – és a többiek, akik ekkor éppen csak magukra figyeltek, beszállnak a játékba. A pihe az egész lakás hosszán végigmegy, mindenki fent tartja a levegőben, fújják, együtt játszanak, együtt vannak. (Láttunk már ilyet, csak lufival a Mándy-regényből készült A locsolókocsiban – Kézdy-Kovács Zsolt rendezésében, 1973-ban.) Rengeteg pici életkép, hol külön, hol összekapcsolódva (és nagyon szépen összekapcsolódva) a másik szoba eseményeivel, pl. egyik helyen a cselekvés, másik helyen a hang, rendkívül szívhez szóló, keserédes mosolyra fakaszt.

Mégis az előadás nagyon hosszú volt, (több mint három óra), és a néző a kellemes belehelyezkedésből bizony kibillen egy idő után, és valamit elkezd hiányolni. A szavakat? Ezek szerint mégis szükségünk van rájuk? Ki tudja? Mindenesetre az érdekes ötlet és annak színvonalas és nagyon is élvezhető megjelenítése emlékezetes marad.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://intenzivosztaly.blog.hu/api/trackback/id/tr49764421

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása