HTML

Friss bejegyzések

Friss bejegyzések

Címkék

Utolsó kommentek

  • Oszkarinyo: Mi ez a pangás itt nálatok? (2009.12.21. 12:42) Ez a blog...
  • pannacotta: www.utcart.blog.hu Gyertek kommenteljetek!Az utcart egy többszerkesztős utcaszínházzal és public ... (2009.07.08. 19:17) Ez a blog...
  • Boronkay SOma: hááát, olyan ska, funky. Nézd meg youtube-on. És igen, a színház földszinti részében, a Foyerben v... (2009.06.21. 03:22) 15. Nemzetközi Schillernapok - Mannheim
  • Esztipeszti: milyen zenét játszik az a zenekar? hol volt a jó koncert a színházban? a büfében? és milyen színű ... (2009.06.20. 23:05) 15. Nemzetközi Schillernapok - Mannheim
  • Kolozsi Borsos Gabor: Sziasztok! Egy kis tévedés történt a kikotoujsag.blogspot.com/ cím nem a Marosvásárhelyi Színművés... (2008.07.30. 16:17) Ez a blog...
  • Utolsó 20

Archívum

2009.03.11. 19:35 Boronkay SOma

Fekete Angyal (r. Sopsits Árpád)

A halál duett, kíséret nélkül

A néhány éve Fekete angyal néven híressé vált ápolónő esete nagy port kavart a magyar köztudatban. A ma már börtönbüntetését töltő ápolónő esetét feldolgozó első művészeti alkotás Sopsits Árpád (állapot)drámája, mely elsősorban a történtek rekonstruálására törekszik. Kerüli az olyan, sajnos aktuálpolitikainak nem nevezhető kérdéseket, amelyek Magyarországon még mindig tabutémának számítanak; mint például az eutanázia, az orvosi ellátásnak kiszolgáltatott betegek.

A színpadon lélektani elemek is megjelennek. Betegek áriái, a kórház belső élete, Kálnai Andrea élete. A szöveg sajnos néha nem mutat túl a közhelyeken (pl. ápolók közti szerelem, vagy a szappanoperákból jól ismert klisé: Vészhelyzet-rajongó ápolónő, aki a kórházsorozatból akar szakmát tanulni). Az előadás nem akar véleményt formálni a Fekete angyal jelenségről. Egyszerűen ábrázol és elgondolkodtat, hiszen mindannyiunkat érintő problémákkal szembesülünk. Nem ítéli el a Fekete Angyalt, de nem is áll mellé, bár érzésem szerint nagyon empatikus vele; arra törekszik hogy megértsük a „gyilkosságok” okait, és ne vérengző elmebetegként gondoljunk Kálnai Andreára.

A kronologikusan futó főszál (hogyan válik az ápolónő gyilkossá) mellett több, párhuzamosan futó szál figyelhető meg: Andrea magánéletét bemutató szál, mely a maga monotonitásával rendkívül jól ábrázolja a sivárságot és kilátástalanságot. Már az előadás elején hallunk részleteket Andrea vallatásából; a bírósági kihallgatás végigvonul a történeten, érdemes megfigyelni a sztenderd vallatókérdésekre adott, az idő múlásával változó válaszokat.

Nem egyszerű ezt a több történetszálat bemutató, kis jelenetekből álló, hosszú időtartamot felölelő drámát kétfelvonásos kamaraelőadásként színre vinni, Sopsits Árpádnak ennek ellenére sikerült egy nem túl melodramatikus, ám néha mégis gyomorösszeszorító előadást létrehoznia belőle. A szerepösszevonások követhetőek és jól átgondoltak. A díszlet és a jelmez egyszerű és rendkívül praktikus. Stilizált kórházi teret látunk, itt nincsenek ágyak; ugyanakkor képes megjeleníteni az egész kórházat a sebészettől a gasztroenteorológiáig, vagy akár Andrea otthonát is. A jelenetek közötti átállások nehézkesek (néha már-már szerencsétlenek), megnehezítik a nézést.

Az előadás fontos része a zene, mely elsősorban elemel. Gyakran a kórház működését mutatja be obszcén kifejezésekkel, szakszavakkal, szenvedéssel. A színészek hiába énekelnek a halálról vagy az elviselhetetlen fájdalomról, a zene segítségével mindez nem súlyos teher lesz, hanem könnyedebb, komikus felhangoktól sem mentes állapotleírás. A dalok többsége zeneileg egyszerű, szövegcentrikus. Hangzásvilágát tekintve nem egyszer eszünkbe juthatnak a Krétakör Fekete országának dalai, ráadásul még a szemlélete is hasonló. Az előadás legérdekesebb jelensége a Halál, tulajdonképpen főszereplőnek is tekinthetnénk. Fontos rendezői döntéseket kellett meghozni e témával kapcsolatban. Milyen nemű a halál? Hogyan jelenik meg? Sopsits nem akar választ adni ezekre, köztes megoldást választ: két Halál van, az egyik fiatal vonzó nő, a másik idős férfi. Kimértek, elegánsak, kiegyensúlyozottak. Végig jelen vannak, állandó szemlélők, a nézők között ülnek, sőt: ők irányítják az előadást (el-, majd behúzzák a függönyt), ahogyan az életet is. A Halált alakító színészek kiemelkednek a többi színész közül. Talán segíti őket, hogy tényleg játékmesteri pozícióban vannak. Minden mozdulatukban, megszólalásukban egy kis lenéző grimasz van, könnyen megtehetik, hiszen őtőlük függ itt minden(ki). Érdekes megoldás, hogy a kihallgatót és a bírót is a két halálfigura játssza. A Halál ítéli el a Fekete angyalt, az a Halál, akinek szavait csak a Fekete angyal hallotta meg. A Halál mindenütt jelen van, és csak ez az egyetlen biztos pont van az életünkben.

A színészi játék sajnos nem egyenletes. A Halálfigurák rendkívül jól eltalált szenvtelensége jellemző az egész előadásra. Sopsits nem egy szenvedéstörténetet akart színpadra állítani, az előadás koránt sem nyomasztó. Nincs vér, kórházszag, testnedv, sikítás. Ám néhány színész ennek ellenére pont átélős, szenvelgő módon játszik. A betegek közül kimagaslik Stefanovics Angéla, aki a maga halkságával, szürkeségével a legmegindítóbb. Már a kinézetéből, mozgásából árad a betegség. Nem akar egy egyéni élettragédiát bemutatni (ahogy azt a többi beteget játszó színész teszi), hanem csak vegetál. És ez itt pont elég.

Az előadás legvégén kísértetek látogatják meg a börtönben ülő ápolónőt (kissé III. Richárdi párhuzam). A halottak elmondják a túlvilági tapasztalataikat, kiderül, hogy mindenkinek személyre szabott túlvilága van. Maguk a kísértetek börtönzik be az ápolónőt: minden egyes megölt beteg az elítélt Fekete angyal mellé teszi saját paravánját (mellyel a kórházban a halott ágyát takarják el), míg végül teljesen bekerítik. Rádöbbenünk, hogy a legnagyobb büntetés a saját lelkiismeretünkkel és tetteinkkel való szembenézés, és nem a 11 évi börtönbüntetés.

Szólj hozzá!

Címkék: kritikák


A bejegyzés trackback címe:

https://intenzivosztaly.blog.hu/api/trackback/id/tr54996476

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.