HTML

Friss bejegyzések

Friss bejegyzések

Címkék

Utolsó kommentek

  • Oszkarinyo: Mi ez a pangás itt nálatok? (2009.12.21. 12:42) Ez a blog...
  • pannacotta: www.utcart.blog.hu Gyertek kommenteljetek!Az utcart egy többszerkesztős utcaszínházzal és public ... (2009.07.08. 19:17) Ez a blog...
  • Boronkay SOma: hááát, olyan ska, funky. Nézd meg youtube-on. És igen, a színház földszinti részében, a Foyerben v... (2009.06.21. 03:22) 15. Nemzetközi Schillernapok - Mannheim
  • Esztipeszti: milyen zenét játszik az a zenekar? hol volt a jó koncert a színházban? a büfében? és milyen színű ... (2009.06.20. 23:05) 15. Nemzetközi Schillernapok - Mannheim
  • Kolozsi Borsos Gabor: Sziasztok! Egy kis tévedés történt a kikotoujsag.blogspot.com/ cím nem a Marosvásárhelyi Színművés... (2008.07.30. 16:17) Ez a blog...
  • Utolsó 20

Archívum

2008.01.29. 00:25 fancsikai

Boronkay Soma: Ironikus kortárs politikaszemlélet

Ironikus kortárs politikaszemlélet

 

Miért pont Remake a címe? Nemes Csaba a következőket mondja erről: „Az emberek mára elvesztették realitásérzéküket, és ennek köszönhető, hogy ami történt, azt úgy élték meg, mintha forradalom lett volna. Pedig az csak remake volt.[1] Ezek szerint a 2006-os események az 1956-os események remake-je lett volna? (Tegyük hozzá, elég méltatlan remake-je). A szó maga újracsinálást, átdolgozást jelent. Ilyen szempontból a Remake esetében dupla remake-ről beszélhetünk, mert egyrészt ott vannak a 2006-os események, melyek 56-remake-jei, másrészt itt van az animációsorozat, mely a 2006-os események remake-je. Különben is a remake egy filmes szakszó, újraforgatást, átdolgozást jelent, Nemes ezzel is óhatatlanul filmes megközelítésbe helyezi alkotását. És akkor bennem felmerül a kérdés, hogy a Remake minek is a remake-je. Természetesen elsődlegesen a tavalyi eseményeké, hiszen azoknak a dokumentumfilmszerű anyagát látjuk újra. De akár felfogható a műalkotás 1956 remake-je ként is, olyan értelemben, hogy az 56-os eseményeket mai kontextusba és környezetbe helyezi át (mint az sok filmmel megesett, például Egy szoknya, egy nadrág, Meseautó). Hiszen a Remake-ben nincsen erős politikai vonal, csak néha hangzik el egy-egy „Gyurcsány, takarodj!” vagy „Elkúrtad”, de a nevek és a skandálások helyettesíthetőek és folyamatosan cserélődőek. Tehát a Remake lehet az 56-os forradalom egyik méltó képzőművészeti bemutatása, mai nyelven, korszerű művészi kifejezőeszközökkel, a mai fiataloknak. Nemes alkotásában egyébként sok helyen található utalás az 56-os forradalomra, kezdve a lyukas zászlótól a Combino song „csináljunk zöld-fehér-piros / erős pistás ötvenhatot” soráig.

 

A korszerű technika mellett korszerű témafelvetés és érdekes, nem sablonszerű ábrázolásra van szükség. „Erősen ironikus, vagy inkább önironikus filmek lesznek ezek, mert csak így közelíthető meg, ami történt”[2] - nyilatkozta Nemes Csaba. Az alkotó tudatosan választott egy humoros, de nem nyíltan ironizáló és kritizáló nyelvet, mely inkább gondolkodásra késztet. A Remake ironikusságának több forrása is van. A legkönnyebben talán a szövegek ironikus, nem egyszer szarkasztikus jellege figyelhető meg. Ennél speciálisabb az ábrázolásmód ironikussága. Először is felmerülhet a kérdés, hogy miért éppen rajzfilmklippek formájában nézhetjük vissza az eseményeket, amikor minden egyes klip megnézése során az az érzésünk támad, hogy az ábrázolt eseménysor a valóságnak teljesen megfelel, szinte ugyanaz mint amit a tévében vagy az interneten számtalanszor láttunk. Véleményem szerint már a rajzfilmi kifejezésmód is egyfajta ironikus szemléletről árulkodik. A bemutatott, reális, teljes mértékben valósághű képsorok misztikus (majdnem mesei) hangvételt kapnak (ez egyébként az Ártatlanul jöttünk a földre című résznél a figyelhető meg a legjobban) az animáció formanyelvének segítségével, ezáltal elemelkednek a realitástól, kívülről szemlélik az eseményeket, így alkotva kimondatlan véleményt azokról. Maja és Reuben Fowkes szerint[3] az animáció féldokumentumszerűsége fogyaszthatóvá teszi a történelmet, és ezáltal reagál a gyors világunkra.

Az animáció ironikusságának harmadik forrása a szemszög, melyből az eseményeket látjuk (ezt nevezhetnénk kameraállásnak is akár). A 10 klip mindegyike szinte más-más nézőpontot használ, közös vonások mégis felfedezhetőek. A legtöbb klip teljesen filmszerű, némelyik belülről mutatja be az eseményeket, némelyik kívülről. Az Elindul a tank esetében az történéseket teljesen kívülállóként nézhetjük, folyamatosan közelít rá a kamera a tankra, a talán eddig szokatlan, új jelenségre. Ez a nézőpont lehet akár az egyik tetőn álló fegyveres erő nézőpontja, vagy egy tévécsatorna helikoptere vagy akár egy teljesen hétköznapi utcai kamera. Itt mindenesetre nagytotált kapunk a téren történő eseményekről, mindenféle kommentár, vagy nosztalgikus felhang nélkül. A Szabadság tér esetében olyan érzésünk támadhat, hogy a klip egy előre leforgatott tv-felvétel (vagy akár egy Budapestet bemutató reklámanyag), statikus kameramozgással, nagy vágásokkal, a megszokott szerkesztéssel. A Ha Ön forradalmár lenne… klipben tagadhatatlan a tévészerűség, hiszen egy tévéstúdiót látunk (mindegy az, hogy mi most otthon nézzék egy készüléken keresztül, vagy pedig bentről a stúdióból), a hírcsatornákon megszokott képi megoldásokkal, statikus kameramozgással. Érdekes, hogy ennek ellenére ironikussá válik egy idő után (talán miután a szemünk hozzászokott, hogy egyszerre két-három helyre is figyeljen) az emberek mozgásának és gesztikulációjának töredezettsége, monotonitása miatt (ugyanazok, a kissé robotszerű a mozdulatsorok). Az ártatlanul jöttünk a földre is statikusan ábrázol, nincsenek hirtelen kameramozdulatok. Lassan, folyamatosan közeledünk a szoborrá nemesedett lovasrendőr felé, mikor közel érünk hozzá gyakran kapunk közelit mind a lóról, mind a lovasáról. Véleményem szerint talán itt érzékelhető legjobban az ironikus képi ábrázolásmód. A filmekből megszokott klisékkel (alsó kamerabeállítás, lassú közeledés) emelkedik a lovasrendőr ember fölöttivé, egy szinte szent és sérthetetlen lénnyé, mely ártatlanságában mintha nem is közülünk származna, hanem egy másik bolygóról jött volna le a Földre békét teremteni. Ezt az érzést nagyon jól elősegíti az éjszaka, a hátsó megvilágítás, és az állóképek sokasága, melyek így együtt elérik hogy a figurát misztikum lengje körül. A legvégén, mikor a rendőr leveti sisakját szintén deja vu-érzésünk támad, a legtöbb amerikai filmben hasonló módon veszi le a bombanő a sisakját. Mindeközben nem is nagyon vesszük észre az apró dolgokat: mi folyik a háttérben, hogy vérzik a ló feje; melyek mind-mind a valóság ridegségére utalnak, ellenpontozva a rendőrnő szűzies ártatlanságát. Szerintem az ábrázolásmóddal a legjobban itt befolyásolható a szemlélő, a nézőpontja teljesen áthelyeződik, és egy kis időre képes kiszakadni a forradalmi események lázából, majd a végén hirtelen egy keserű mosollyal visszatérni oda.

Ezek a klipek mind külső szemszögből, gyakran statikusan ábrázolnak. Céljuk a minél valósághűbb és reprezentatívabb ábrázolás, lehetőleg mindenféle kommentár nélkül. Láthatjuk, hogy a klipek jelenetős része nem is a forradalmat mutatja be, hanem egy-egy külső, ámde fontos eseményt. Nemes és csapata a forradalmi események bemutatására (ugyanúgy mint az akkori médiumok tették) elsődlegesen belső ábrázolást használnak, így is jobban feleleveníthetőbbé, átélhetőbbé téve azokat.

Az Easy Rider, hasonlóan az Ártatlanul jöttünk a földre című részhez, megszentesüléssel, megtisztulással, égbe emelkedéssel zárul. Végig filmszerű képsorokat kapunk, leginkább a ’60-as, ’70-es évek amerikai road movie-jaihoz hasonló képsorokat, csak itt a motorosok például nem a 66-os úton, hanem a rakparton száguldoznak, de a kameramozgás és a szereplők viselkedése nagyon hasonló. Szerintem ezek az áthallások vagy átérzések mind-mind ironikussá emelik az ábrázoltakat, leginkább önironikussá, hogy amit ennyire komolynak és hatalmasnak gondoltunk valójában mennyire klisészerű és banális, mindemellett elég hamar összedől az a bennünk a klipnézés során keletkező érzés, hogy a forradalmárokból hősök, a hétköznapi emberekből hirtelen a hazáért küzdő szabadságharcos lett. A Combino songban sok kameraváltás van, kapunk közelit arcokról és cipőkről, kint és bent megmutatása gyakran változik, jellegzetes az a kép is, mikor nagytotált kapunk a Combino belsejéről. Az iróniát ebben az esetben az utasok reakciói, és a Combino gyakori mutatása okozza. A villamos nagy hangsúlyt kap a klipben (szöveggel külön ki is emelik), sok szemszögből láthatjuk, és itt is találhatunk filmekből jól ismert kameraállásokat (például mikor két villamos megy el egymás mellett), ezáltal egy hétköznapi témát mutat be egy profi filmes nyelvvel, így jelen esetben a Combinot emeli egy magasabb (nézők által nem ismert) szférába, mely a nézőben valahol disszonáns érzéseket kelt. A Túrórudi című részben is gyakoriak a kameraváltások, egy kinti nézőpontból átváltunk egy belsőre, melyben különböző kameraállásokból (pl. ipari kamera, kézikamera, telefonképernyő) nézhetjük végig az eseményeket. A Barikád a történéseket teljesen belülről mutatja meg, szinte szereplővé válunk. Nagyon érdekes animációs megoldás az üres térből pillanatok alatt csatatérré változó terület megmutatása. Eleinte (a Fehér László munkáiban is fellelhető) üres, csak kontúrokkal rendelkező, környezetükbe beolvadó emberek nézik a szürke környezetéből színeivel kitűnő „Budapest a szabadság fővárosa” feliratot, mely céltalanul és kihasználatlanul áll, csak turisták nézik, a többi ember elmegy mellette. Aztán a forradalomban funkciója lesz, méghozzá erőteljesen szimbolikus funkció, mivel a felirat rendőrök és tüntetők közötti kordonná, határvonallá válik. A tüntetés alatt a figurák egy része kitöltődik, környezetétől elütő színeket (csak a szürke különböző árnyalatait) kap. A Nem t’om szintén egy belső (sőt, a végére már intim) nézőpontot mutat meg, tipikusan kézikamerás megoldásokkal, melyek a legtöbb akciófilmben megtalálható, és dramaturgiáját tekintve is hasonló megoldásokkal ér (már számtalanszor láthattuk a menekülés izgalmában egymásra találó párt). A Helyzetjelentés rendkívül érdekes technikájú klip, ugyanis két stílus keveredik benne. Az egyik a filmes megoldás, mikor a lány telefonál és csak őt látjuk, ezáltal teljesen valóságossá téve az általa elmondottakat. A másik az animáció, ami a forradalom eseményeit prezentálja, gyakran sablonos megoldásokkal (például a rendőrös filmekből jól ismert rendőrautó-megállás, vagy a blokád bemutatása).

Látható tehát, hogy a legtöbb képi ironikus hangvételt egy bevett kameramozgás (illetve szemszög) és a forradalom eseményeinek összekapcsolása okozza. Számomra ez azért ironikus, mivel így az eseményeket egy akciófilmes síkra emeli, ezáltal önkéntelenül (?) parodizálva azokat. Ám gyakran található vizuális komikum is a klipekben például a Túrórudiban a pöttyök és az árpádsávok összetalálkozása.[4]

 

Szöveg

 

Érdekes eset, hogy egy képzőművészeti alkotás esetében a szöveget, mint kifejezőeszközt kell vizsgálni, bár ez egy animációs klipekből álló alkotás esetében megszokott. A Remake esetében a klipek szöveg szempontjából több részre oszthatóak: szöveg nélküliek, beszélt szövegek, dalszövegek, írott szövegek.

Először a klippek címét figyeljük meg, mivel már ezek is hordoznak magukban ironikus elemeket. A Helyzetjelentés egyértelműen utal a Kékfény című közszolgálati műsor főcímképére, ezzel már egy elsődleges befogadói kontextusba helyezi bele a történetet, mely végül parodisztikussá válik. Vagy akár a Szabadság tér címképe, melyhez hasonló megoldást gyakran látható a tévében. Mindegyik címkép nagyban meghatározza a klip hangulatát és témáját (gondoljunk akár az Easy Riderre, a Combino songra vagy az Ártatlanul jöttünk a földrére), mindegyik profi módon lett megszerkesztve. Jelen esetben is az az érzésem van, hogy a profi címképek banálissá teszik, szemünkben lekicsinyítik a mondanivalót.

A zene, mint kifejezőeszköz sok helyen megfigyelhető, gyakran ironisztikus elemként. Sok esetben csak hangok, aláfestő zenék figyelhetőek meg a klipekben, de az Elindul a tank esetében Jimi Hendrix-szerű zene, vagy az Easy Rider Born to be wild zenéje tudatosan ironizálni akar. Emellett az összes dal zenei anyaga a kortárs magyar popzenét követi, önálló művészi alkotásként is megállná a helyét.

A dalszövegek szinte kivétel nélkül ironizálóak. A Rendőr a Holdon (Németh-Kovács-Závada) emelkedett, gyakran már ódikus hangvétele az elejétől kezdve magában rejti a parodisztikus elemeket (maga a feltevés, hogy a rendőr a Holdról jött), melyek a szövegben egyre fokozódnak, egészen amíg el nem éri a csúcspontot, az „egy rendőrben ott lakik Isten” mondattal. A szöveg cáfolja a rendőrviccek sztereotipikus gondolkodását, a rendőrt külön kasztként kezeli („egy rendőr az ott van és nincsen”), akire nem le, hanem fel kell nézni, aki egy tiszta, semleges hatalmat képvisel („más a jobb és bal / így állást nem foglal”) hogy a Földön rend legyen. A szöveg egy percre sem veszít komoly hangvételéből, így mi az elejétől a végig érezhetjük a mögötte rejlő öniróniát és saját maga idéző jelbe tevését. Az utolsó bekezdés túlzásba viszi a rendőr dicsérését, így teszi számunkra teljesen egyértelművé a nyílt parodisztikus hangvételt.

A Combino song (Németh-Kovács-Závada) más hangvételű, itt már megjelenik az agresszivitás (mind szóban, mind képben). A dal kezdetével egy közös teret teremt, mely elkülönül a kinti világtól, nevezhetnénk akár rebellis világnak is. A dal erősíti bennünk az érzületet, hogy a villamosban utazók egy szellemiséget képeznek („felszáll velünk most a haza / egy-néhány megállóra”), mely útban van Európa felé. A szöveg sok idegen szót használ, sok egyéni szófordulatot („Gyurcsány-Ferenc-Város”). Itt már megjelennek konkrét politikai elemek (Demszky Gábor, Rogán Antal), ám ítéletet nem mond a szöveg, csupán nyelvileg ábrázol. A dal magyarérzülete ellenére tele van idegen szavakkal (például „without you”), illetve a magyarságot megkérdőjelező fordulatok („Lobogónk te édes gyros”). Mindezzel a politikában állandóan vitákat kavaró Ki/mi a magyar? kérdést fejtegeti, különösen hogy a tüntetők mennyire magyarok vagy mennyire nem magyarok, gyakorlatilag a tüntetés értelmét és célját kérdőjelezi meg.

A Túrórudi (Németh-Kovács-Závada) a Remake dalszövegei közül a legkritikusabb hangvételű. Ironikus fordulatokban bővelkedik („megéheztünk a zavargástól / süssünk meg egy Volkswagent”). Utalások találhatók korábbi politikai eseményekre (például ügynökügy), és a végén a magyarságot a túrórudihoz hasonlítja, a magyarságot pedig önironikusan erjedő tejhez.

A Szabadság térben formaszöveget találunk, nincsenek benne kreatív megoldások, hanem egy jól megszerkesztett útikönyvbe illő térbemutatás. A szöveg érdekessége, hogy több helyen is szóban reflektál a 2006. szeptemberi eseményekre, de szigorúan csak tényközlően, ítéletmondás nélkül (ilyen szempontból ez a klip a politikailag legsemlegesebb az összes közül).

Szöveg szempontjából legösszetettebb a Ha ön forradalmár lenne… című rész, mely az események kiértékelését közvetíti. Az animáció képileg nyíltan utal a Hír Tv-re, formai megjelenésében egy tv-képernyőt látunk. A szöveg több síkon jelenik itt meg. Egyrészt a vitapartnerek és a koordinátor között, szóbeli kommunikáció formájában. Az elhangzó szöveg tipikus vitaszövegnek mondható, nem tartalmaz meglepő szófordulatokat, bakik és helyszíni reakciók is megfigyelhetőek benne. Másodlagosan nonverbális kommunikáció is fellép a beszédpartnerek között, ezek képileg és hangban meg is jelennek. Külön kellene foglalkozni a képernyő alján futó üzenőfallal, ahol a nézői reakciók nyilvánulnak meg. Így, ebbe az amúgy teljesen zárt térbe szintén benyomul a nép, a magyarság, ami a többi klipben feltűnik. A nézői megnyilvánulások tükrözik az akkori közhangulatot, mindenféle vélemény megjelenik.

 

Látható tehát, hogy a Remake annak ellenére, hogy képzőművészeti alkotás messzemenően nem csak a képzőművészet formanyelvén szólal meg, sőt úgy tűnhet, hogy legkevésbé azon szólal meg. Nagyon fontos szerepe van a film formanyelvének, ahogyan minden klip más és másféle módon irányítja a néző figyelmét. Ezen kívül fontos szerepe van a hangzó szövegnek. De az egészet átfogó művészi koncepció és a különböző médiumok képzőművészetben betöltött szerepe miatt nyugodtan mondható a Remake egy képzőművészeti alkotásnak.

(a többiek írása a projektről itt)


[1] Földes András: Rajzfilm készül az októberi zavargásokról, 2007. február 21. www.index.hu/kultur/klassz/nemesanime

[2] Földes András: Rajzfilm készül az októberi zavargásokról, 2007. február 21. www.index.hu/kultur/klassz/nemesanime

Szólj hozzá!

Címkék: dolgozatok


A bejegyzés trackback címe:

https://intenzivosztaly.blog.hu/api/trackback/id/tr35315642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása